Arts and Crafts Movement

Az Arts and Crafts Movement, magyarul "Művészetek és Kézművesség" nevű újító mozgalom, melyet eredetileg John Ruskin írásai inspiráltak, az 1880–1910-es években élte fénykorát Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban. A mozgalom éreztette hatását az angol dekorművészeti, építész és kézműves körökben is.

Létrejötte a 19. század stíluskeresésének eredménye, mely eredeti és jelentésteli művek létrehozását propagálta, szemben a viktoriánus korszak eklektikus historicizmusával és az ipari forradalom során elterjedt gépi sorozatgyártással. Mivel a mozgalom képviselői a gépeket minden rossz forrásának tekintették, ezért a hagyományos, ámde időigényes kézi eljárások felé fordultak, hogy olyan tárgyakat készítsenek, amelyeket minden otthonban szívesen látnának. Termékeik viszont olyan drágára sikerültek a természetes anyagok használatától és a kézműves előállítástól, hogy az átlagember számára elérhetetlenné váltak. Ezek után nem nélkülözhették tovább jómódú és művészetkedvelő patrónusok anyagi segítségét, így viszont, önellentmondásos módon, ez a stílus sem maradhatott spontán, szabad és befolyásmentes a nagytőkétől, ami ellen eredetileg küzdeni volt hivatott.
Kezdeti törekvéseiknek nyíltan szentimentális szocialista felhangja volt. A mozgalom egyik szellemi atyjaként számon tartott Augustus W. N. Pugin meggyőződése szerint a művészet és a formatervezés segítségével átütő társadalmi reform érhető el. A válozás eszközének a valódi társadalmat szimbolizáló, gótikus modellt tartotta. Ennek szellemében építette meg a Londoni Parlamentet a Temze partján, amely a vízben tükröződő látványával az Arts and Crafts alkotók kedvelt modellje lett.
Ruskin könyveit olvasva úgy gondolták, hogy az ipari jellegű gépi sorozatgyártás tömegárui, szemben a céhek műremekeivel, megfosztották a hétköznapi embert a szép és minőségi tárgyak használatától, és megfosztották a munkát az értékétől. Amint az ember ismét kézműves munkával fogja elkészíteni a termékeit, újra rálátást nyer a termelési folyamat egészére, és megint minőségi árut fog előállítani. Az újfajta tárgyak térhódításával folyamatosan javulni fog az emberek életminősége, és a társadalom lassanként újjászületik.

A stíluson belül két irányzat követte egymást:
Az első a William Morris-féle rusztikus tendencia, amely a természethez fordult formai inspirációért, de felhasznált népművészeti motívumokat és neogótikus stíluselemeket. A bútorok gyakran középkori elődeiket idézték, de a textíliák, szőnyegek, tapéták és a díszítés tekintetében a Morris-stílus a természetből, a növények, madarak és állatok világából merített.


Ebből virágzott ki Arthur Mackmurdo formanyelve, aki Morris hajlékony természeti formáinak ihletésére alakította ki a maga hosszúkás, elegáns mintáit. Az áttörést saját könyvének, a Wren templomai a Cityben című munkájának címlapterve jelentette, melyen a Morris-féle virágok és az őket közrefogó kakasok stilizáltan megnyúlnak, és az aszimmetrikusan hullámzó virágszárakat mintha valami víz alatti áramlat lebegtetné. Mackmurdo tehát már 1883-ban létrehozta azt a kígyózó lángnyelv-formát, mely a következő húsz évben az Art Nouveau-t fémjelzi majd.

A mozgalom legismertebb képviselői: William Morris, Arthur Mackmurdo, Charles Robert Ashbee, T. J. Cobden Sanderson, Walter Crane, Phoebe Anna Traquair, Charles Rennie Mackintosh, Christopher Dresser, Edwin Lutyens és a Preraffaelita iskola. Bár a mozgalom Nagy-Britanniában kora egyik legjelentősebb esztétikai irányzata volt a 19. század utolsó éveiben kifulladt. Óriási hatással volt viszont a századelős stílustörekvésekre, formajegyeket és elméleti alapot teremtett az Esztétikai Mozgalom, az Art Nouveau, és az Art Deco számára.

http://en.wikipedia.org/wiki/Arts_and_Crafts_movement
http://hu.wikipedia.org/wiki/Arts_and_Crafts_movement