angol tipográfus, tervező és nyomdatörténész
Az Essex grófságban található Wanstead szülötte. Miután apja elhagyta a családot, kimaradt az iskolából és autodidakta módon képezte magát. 1913-ban szerkesztőségi asszisztensként került az Imprint magazinhoz.
Az első világháború alatt háborúellenes nézetei miatt bebörtönözték, de 1918-tól már a Pelican Pressnél dolgozott kontrollszerkesztőként.
1922-ben megalapította a tipográfiai témákkal foglalkozó Fleuron Társaságot (a fleuron a nyomtatást díszítő virágminta). Ő szerkesztette a társaság folyóiratát The Fleuron címmel 1925-től 1930-ig. A kiadványt nyomdai igényessége és művészi kivitelezése teszi egyedülállóvá. 1923 és 1925 között a Penrose Annual című, grafikai művészetekkel foglalkozó folyirat állandó szerkesztője, egyben szerzője is volt.
1923-tól 1967-ig Morison a Monotype Corporation tipográfiai tanácsadója lett. A huszas-harmincas években munkája magában foglalta a történelmi betűtípusok felkutatását és újraalkalmazását. Többek között neki köszönhető a
Baskerville, a
Garamond és a
Bembo betűk újjáélesztése. Élen járt a társaság által használt betűtípusok kínálatának kiterjesztésében, s a mai napig tetten érhető a hatása a tipográfia területén.
Ezen kívül Morison a
The Times tipográfiai tanácsadójaként tevékenykedett 1929 és 1960 között. Miután nyilvánosan bírálta a lap szegényes nyomdai minőségét, az újság felkérte egy új, jobban olvasható betűcsalád elkészítésére. Ez lett a
Times New Roman, amit Morison egy Victor Lardent nevű grafikussal közösen tervezett meg, és 1932-től a lap ezt használta.
Morison lett a Times Literary Supplement szerkesztője 1945 és 1948 között. 1960-ban Királyi Iparművésznek választották. 1961-től 1967-ben bekövetkező haláláig az Encyclopœdia Britannica szerkesztőbizottságának is tagja volt.
TIMES NEW ROMAN (1932)
barokk antikva
Morison életében egyetlenegyszer tervezett betűt, ennek következtében született meg a valaha volt legsikeresebb betűtípus. A
The Times vezetősége kereste fel, miután Morison egy cikkében élesen bírálta a lap korszerűtlen tipográfiáját és nyomdai igénytelenségét. Az 1920-as években az újság nem kifejezetten csábított olvasásra: hatalmas oldalai voltak, sűrű szedésű, keskeny hasábokkal, amiket nem oldottak képek vagy kiemelések. Morison úgy találta, hogy a
„The Times nem művészies betűtípust igényel… Remélhető, hogy az új kísérleti font, amelynek az elkészítését a Bizottság felügyeletével megkezdtük, legalább azzal az eredménnyel rendelkezik majd, hogy mentes lesz mindenféle akadémikusságtól vagy művészkedéstől. Nincs szükség majmolt kalligráfiára, a betűnek mindenekelőtt betűnek kell kinéznie, jó nyomdai betűnek kell lennie, ezalatt azt értem, hogy olyannak, ami a legjobban megfelel a célra.”
Az újság 1932. október 3-án jelent meg először új köntösben. Egységes volta hivatalos, egyben modern jelleget sugallt. Morison betűit
Victor Lardent, a lap egyik műszaki rajzolója szerkesztette. A betűkaraktereket úgy alakították, hogy ne legyenek bennük hegyesszögek, amelyek megfogják a festéket, így nem kenődtek el. Lényeges szempont volt, hogy még a legkisebb, 4,5 pontos betűméretet is jól lehessen olvasni. A nóvumnak számító, minőségi fehér papír szintén hangsúlyozta a betűszárak közti kontrasztot és a keményebb ívű talpakat.
Az új arculat új minőséget teremtett a napilapok tipográfiájában. A
The Times mindössze egy évre kapott kizárólagos felhasználási jogot a betűtípusra, azután kereskedelmi forgalomba került a
Monotype-nál. 1932 óta többször tervezték át.
TIMESA Times nevű font a
Linotype trademarkja; árnyalatnyi eltérésekkel saját
line o’ type eljárásukhoz igazították Morison alkotását 1945-ben.
TIMES EUROPA
1972-ben Walter Tracy azért dolgozta át a fontot, mert az időközben megváltozott, azaz gyorsabb nyomdatechnológia és a rosszabb minőségű, olcsóbb papírok a betűtisztaság rovására mentek. Az olvashatóság érdekében megnövelték a betű x-magasságát, így az új 8 pontos
Europa akkorának látszott, mint a korábbi 9 pontos
New Roman. A lapot 1980. augusztus 30-tól tördelték ezzel a betűvel.
TIMES MILLENNIUM
1991-ben már számítógéppel történt a változtatás. A betűk keskenyebbek lettek, rövidebb szárakkal, így még több karakter fért el az adott felületen. Összhatásában mégis könnyedebbnek tűnt a korábbiaknál, mivel megnövelték a betűk közti fehér területet (spacing) és a hasábok közti sáv szélességét.
TIMES CLASSIC
2002-ben készült, kimondottan úgy, hogy keskeny hasábokban jól mutasson. Kissé zömökebb lett, mert kisebb az x-magassága, és laposabbak a talpak. Mivel keskenyebb, mint a
Millennium, még több karaktert lehet vele szedni egy adott szélességben, és címek szedésénél is szebben mutat. Az egész betűcsaládhoz Dave Farey és Richar Dawson tíz változatot dolgozott ki, minden változathoz 120 karakter készült. 2004-ben egészítették ki a condensed változattal.
TIMES MODERN2006. november 20-án jelent meg első ízben ezzel a betűvel tördelve a
The Times. Az újratervezést a
Classic-hoz képest a kisbetűk jobb olvashatósága határozta meg, emiatt 45 fokos, kerekített talpakkal látták el a betűket. A fontot az
Elsner + Flake adta ki EF Modern Times néven, és
Neville Brody irányításával a
Research Studios tervezte.
A Monotype kiadványaa Times New Roman-ról
The Times1932. október 3.
az újság első megjelenése Morison fontjával szedve
Címlapok:
1788 (Caslon)
1931 (Times Old Roman)
1932 (Times New Roman)
1953
2006 (Times Modern)
a betűcsaládváltozatok:
bold
italic
condensed
használják például:
Barcelona, nyári olimpia1992logó
George Lucas : Star Wars VI.
Return of the Jedi
filmplakát
1983Linkek:
http://en.wikipedia.org/wiki/Stanley_Morisonhttp://www.linotype.com/510/stanleymorison.htmlhttp://en.wikipedia.org/wiki/Times_New_Romanhttp://tipografos.net/tipos/times.htmlhttp://www.100besteschriften.de/6_Times.html#a6:
Poroszországban született, szigorú protestáns családban, s mindez neveltetésére, később habitusára is rányomta a bélyegét. Mélyen beleívódott a parancs, a kötelesség és a felelősség iránti német odaadás. Gyanakodva fogadta az absztrakt művészeteket, idegenkedett a modern kultúra számos elemétől, a jazztől, a mozitól, a tánctól. Ugyanakkor nagyra tartotta a modernizmus funkcionalista áramlatait. Ekképp Renner afféle híd a tradicionális, 19. századi és a modern, 20.századi látásmód között. Nem véletlen, hogy törekvései között szerepelt a gót és a latin betűforma összevonása. Renner tevékeny tagja volt a Német Munkásszövetségnek.
Fő művei közé tartozik a Typografie als Kunst (A tipográfia mint művészet) és a Die Kunst der Typographie (A tipográfia művészete). Új irányelveket alakított ki a könyvtervezés mesterségében, megalkotta a Futura nevű jól ismert, geometrikus groteszk fontot, amelyet megszületése óta máig a tipográfusok kedvelt munkaeszköze.
Az Architype Renner betűtípus Renner geometrikus formákkal folytatott korai kísérleteit veszi alapul, amelyek a Futura elkészítésekor már eltűntek a betűképből. Az 1994-es Tasse betűkészlet Renner 1953-as Steile Futurájának újraélesztése. Renner aktív résztvevője volt a politikai és művészeti vitáknak. Ennek következményeként 1933-ban letartóztatták, 1944-ben pedig a Gestapo vadászott rá, mivel rokonságban állott egy Hitler ellen tervezett merénylet több résztvevőjével.
Bejegyzések
