a hétfő bűn: 2009.04.01.

ukrán-francia festő, plakátművész és betűtervező

Adolphe Mouron 1901 januárjában látta meg a napvilágot a mai Ukrajnában, anyja orosz volt, apja pedig francia. A család francia borok forgalmazásával foglalkozott, így, mikor kitört az első világháború, visszaköltöztek Franciaországba. A háború után az ifjú Cassandre festészetet kezdett tanulni az École de Beux-Arts-on, majd az Académie Julianon. Képeit Cézanne stílusában készítette, melyeket 1922-től „Cassandre” néven szignált. Saját műtermet bérelt a Montparnasse-on, és 1923-ban nekilátott élete első plakátjának.

Legemlékezetesebb munkái közé tartozik a Chemin de Fer du Nord vasúttársaságnak készített plakátja, valamint a játékos Dubonnet-plakátsorozat, amely egy kávézóasztalnál ülő embert ábrázol pohárral és palackkal; az első képen még csak kontúros figura és felirat úgy telítődik folyamatosan színnel, ahogyan az ital fogy.

1925-ben Cassandre első díjat kapott az Exposition Internationale des Arts Décoratifs kiállításon az Au Bûcheron (Favágó) bútoráruház számára alkotott plakátjáért. Az itt szerzett hírnévnek köszönhette kapcsolatát Charles Peignot-val, Franciaország egyik újító szellemű betűöntödéjének, a Deberny & Peignot-nak az egyik tulajdonosával. Peignot-ra mély benyomást tettek Cassandre plakátjai, és megbízta néhány új betű tervezésével a cége számára. Együttműködésük első terméke az 1929-es Bifur, amelyben Cassandre megkísérelt minden szükségtelennek tartott függőlegest kiküszöbölni. Noha a Bifurt reklámbetűnek szánták, üzleti szempontból megbukott. Akárcsak az egy évvel később készült szürke-fekete Acier.

Legismertebb betűje, a kenyéradójáról elnevezett Peignot 1937-ben született meg. A betű jellegzetes, meghökkentő karakterét annak köszönheti, hogy meg kellett felelnie az olvashatóság kritériumának. Ezért a nagybetűket tömbszerű geometriájuk miatt kedvelő Cassandre megtoldotta új fontját a kisbetűk kizárólagos tipográfiai sajátságával: a szóalakzatokat létrehozó fel- és lenyúló betűszárakkal. A Peignot sem hozott egyértelmű sikert számára, de a betű a mai napig forgalomban van.

A harmincas évektől grafikai tervezést oktatott az École des Arts Décoratifs-ban, majd az École d’Art Graphique-ban. Plakátjai nagyon kelendővé lettek, 1936-ban NewYorkban, a Museum of Modern Artban retrospektív kiállítása nyílt addigi munkáiból, a Harper’s Bazaar magazinnak pedig többször is készített címlapot.

A második világháború keserű éveket tartogatott számára. Az 1940-es fegyverszünetig szolgálta hazáját a francia hadseregben, leszerelése után visszatért ugyan Párizsba, de egykor virágzó üzlete addigra tönkrement, a túlélés érdekében színházi díszleteket és jelmezeket tervezett. Utolsó éveinek legsikeresebb és máig közismert grafikai alkotása az Yves Saint-Laurent betűkép, amelyre 1963-ban kérte fel a divattervező. Idővel egyre súlyosbodó depressziós rohamokkal küzdött, többször próbált meg véget vetni életének. 1968-ban lett öngyilkos Párizsban. Asztalán egy német betűöntöde levelét találták, amelyben túlzott újszerűségére hivatkozva elutasították utolsó betűtípusát, amely halála után a Cassandre nevet kapta.

Fontok

Cassandre, akárcsak Tschichold, természetellenesnek tartotta a nagy- és kisbetűk formai egyesítését. Ő azonban a kisbetűk elhagyását sürgette, lévén azok csupán a nagybetűk rontott, írnokok által torzított változatai. Tervezett talpnélküli nagybetűket kizárólag feliratokhoz, plakátokhoz: a Bifurt és az Acier-t – mindkettő megbukott, és egy hosszabb olvasásra is alkalmas fontot, amelynek nagybetűs karaktereit a kisbetűs használathoz igazította. A Peignot jellegzetes nagybetűit ugyanis – az olvashatóság érdekében – felfelé és lefelé nyúló szárakkal látta el. A maga korában ez sem aratott osztatlan sikert.

BIFUR (1929)

„Hangsúlyozni kívánom azt a tényt, hogy a Bifur nem ornamentikus betű. A Bifur olyan, mint egy porszívó vagy egy belső égésű motor, tehát nem dekoratív szándékkal készült, hanem azért, hogy kielégítsen egy igényt. Éppen ez a funkcionális jellege teszi alkalmazhatóvá a mi modern világunkban… Egy szóhoz, egyetlen szóhoz, egy plakáton álló szóhoz készült.”

Arts des Métiers Graphiques, 1929

A Bifur Type Specimen Sampler

Deberny et Peignot, Párizs, 1930
mintakönyv

Schirmer – Mozel: H. M. Cassandre
München, 1985
könyvborító

Weill Alain: Cassandre,

les maîtres de l'affiche

Bibliothèque de l'Image, 1995
könyvborító

P22 – Bifur Set

ACIER (1930)

Csupa nagybetűs, félkövér, talp nélküli betű, akárcsak a Bifur. Ezúttal Cassandre egy kontúrtípust két változattal tervezett meg, ahol a belső szekciókat feketével, illetve szürkével jelenítette meg.

Acier - Exposition 1937 No. 1

1937
plakát

PEIGNOT (1937)

„A szem hozzászokott a hosszú le-és felnyúló betűszárakhoz; ezt a szokást tiszteltben kell tartani. Ezért a Peignot esetében nem szüntettük meg a gyors olvasásnak e nélkülözhetetlen eszközeit. Ám sem a felfelé, sem a lefelé nyúló szárak nem anakronisztikusak; az l, b és f csökevényes nagybetűk; a h és k a könnyebb olvashatóság kedvéért átalakított nagybetűk; a p, q és y pedig az alapvonalról lesüllyedt nagybetűk. Mindössze egy kisbetűt tartottunk meg – a d kurzív alakját. Minthogy olvasási szokásaink olyanok, amilyenek, kevés a valószínűsége, hogy ettől eltérő formában is képesek lennénk felismerni.
Elsőre letaglózó lehet ez az új elv. Vannak ugyan olyan bevált szokások, amelyek rászolgáltak a megbecsülésre, de másokat, mivel nincsenek mély pszichológiai gyökereik, könnyedén nélkülözhetünk. Ezeket majd új szokások fogják felváltani.”

Peignot mintakönyv, 1937

Peignot mintakönyv
1937

változatok:
light, demi bold, bold

Párizsi Világkiállítás

képeslap
1937

Fanta

logó

Real Madrid

2005-ben a hivatalos mezszám

Logó

Yves Saint-Laurent

monogram és logotípia

1963

Párizs

Plakátok

„Egy plakát, egy festménytől eltérően, nem olyan alkotás, amit a 'stílusa' révén könnyedén elkülöníthetünk a többitől, és nem is kell ilyennek lennie – nem kell, hogy egyedi példány legyen, ami egy kellően kiművelt művészetbarát választékos ízlésével találkozik. A plakát tömegtermelésben készített tárgy, amely több ezer kópiában létezik – akárcsak egy töltőtoll, vagy egy automobil. És, hozzájuk hasonlóan, kifejezetten anyagi szükségletek kielégítésére tervezték. Hozzá kell igazítani a maga kereskedelmi céljaihoz.”