ukrán-francia festő, plakátművész és betűtervező

Adolphe Mouron 1901 januárjában látta meg a napvilágot a mai Ukrajnában, anyja orosz volt, apja pedig francia. A család francia borok forgalmazásával foglalkozott, így, mikor kitört az első világháború, visszaköltöztek Franciaországba. A háború után az ifjú Cassandre festészetet kezdett tanulni az École de Beux-Arts-on, majd az Académie Julianon. Képeit Cézanne stílusában készítette, melyeket 1922-től „Cassandre” néven szignált. Saját műtermet bérelt a Montparnasse-on, és 1923-ban nekilátott élete első plakátjának.

Legemlékezetesebb munkái közé tartozik a
Chemin de Fer du Nord vasúttársaságnak készített plakátja, valamint a játékos
Dubonnet-plakátsorozat, amely egy kávézóasztalnál ülő embert ábrázol pohárral és palackkal; az első képen még csak kontúros figura és felirat úgy telítődik folyamatosan színnel, ahogyan az ital fogy.
1925-ben Cassandre első díjat kapott az Exposition Internationale des Arts Décoratifs kiállításon az Au Bûcheron (Favágó) bútoráruház számára alkotott plakátjáért. Az itt szerzett hírnévnek köszönhette kapcsolatát Charles Peignot-val, Franciaország egyik újító szellemű betűöntödéjének, a Deberny & Peignot-nak az egyik tulajdonosával. Peignot-ra mély benyomást tettek Cassandre plakátjai, és megbízta néhány új betű tervezésével a cége számára. Együttműködésük első terméke az 1929-es Bifur, amelyben Cassandre megkísérelt minden szükségtelennek tartott függőlegest kiküszöbölni. Noha a Bifurt reklámbetűnek szánták, üzleti szempontból megbukott. Akárcsak az egy évvel később készült szürke-fekete Acier.
Legismertebb betűje, a kenyéradójáról elnevezett Peignot 1937-ben született meg. A betű jellegzetes, meghökkentő karakterét annak köszönheti, hogy meg kellett felelnie az olvashatóság kritériumának. Ezért a nagybetűket tömbszerű geometriájuk miatt kedvelő Cassandre megtoldotta új fontját a kisbetűk kizárólagos tipográfiai sajátságával: a szóalakzatokat létrehozó fel- és lenyúló betűszárakkal. A Peignot sem hozott egyértelmű sikert számára, de a betű a mai napig forgalomban van.
A harmincas évektől grafikai tervezést oktatott az École des Arts Décoratifs-ban, majd az École d’Art Graphique-ban. Plakátjai nagyon kelendővé lettek, 1936-ban NewYorkban, a Museum of Modern Artban retrospektív kiállítása nyílt addigi munkáiból, a
Harper’s Bazaar magazinnak pedig többször is készített címlapot.

A második világháború keserű éveket tartogatott számára. Az 1940-es fegyverszünetig szolgálta hazáját a francia hadseregben, leszerelése után visszatért ugyan Párizsba, de egykor virágzó üzlete addigra tönkrement, a túlélés érdekében színházi díszleteket és jelmezeket tervezett. Utolsó éveinek legsikeresebb és máig közismert grafikai alkotása az
Yves Saint-Laurent betűkép, amelyre 1963-ban kérte fel a divattervező. Idővel egyre súlyosbodó depressziós rohamokkal küzdött, többször próbált meg véget vetni életének. 1968-ban lett öngyilkos Párizsban. Asztalán egy német betűöntöde levelét találták, amelyben túlzott újszerűségére hivatkozva elutasították utolsó betűtípusát, amely halála után a
Cassandre nevet kapta.
Cassandre, akárcsak Tschichold, természetellenesnek tartotta a nagy- és kisbetűk formai egyesítését. Ő azonban a kisbetűk elhagyását sürgette, lévén azok csupán a nagybetűk rontott, írnokok által torzított változatai. Tervezett talpnélküli nagybetűket kizárólag feliratokhoz, plakátokhoz: a Bifurt és az Acier-t – mindkettő megbukott, és egy hosszabb olvasásra is alkalmas fontot, amelynek nagybetűs karaktereit a kisbetűs használathoz igazította. A Peignot jellegzetes nagybetűit ugyanis – az olvashatóság érdekében – felfelé és lefelé nyúló szárakkal látta el. A maga korában ez sem aratott osztatlan sikert.

„Hangsúlyozni kívánom azt a tényt, hogy a
Bifur nem ornamentikus betű. A
Bifur olyan, mint egy porszívó vagy egy belső égésű motor, tehát nem dekoratív szándékkal készült, hanem azért, hogy kielégítsen egy igényt. Éppen ez a funkcionális jellege teszi alkalmazhatóvá a mi modern világunkban… Egy szóhoz, egyetlen szóhoz, egy plakáton álló szóhoz készült.”
Arts des Métiers Graphiques, 1929
A Bifur Type Specimen Sampler
Deberny et Peignot, Párizs, 1930
mintakönyv
Schirmer – Mozel: H. M. Cassandre
München, 1985
könyvborító
Weill Alain: Cassandre,
les maîtres de l'affiche
Bibliothèque de l'Image, 1995
könyvborító
ACIER (1930)
Csupa nagybetűs, félkövér, talp nélküli betű, akárcsak a
Bifur. Ezúttal Cassandre egy kontúrtípust két változattal tervezett meg, ahol a belső szekciókat feketével, illetve szürkével jelenítette meg.

Acier - Exposition 1937 No. 1
1937
plakát
PEIGNOT (1937)

„A szem hozzászokott a hosszú le-és felnyúló betűszárakhoz; ezt a szokást tiszteltben kell tartani. Ezért a Peignot esetében nem szüntettük meg a gyors olvasásnak e nélkülözhetetlen eszközeit. Ám sem a felfelé, sem a lefelé nyúló szárak nem anakronisztikusak; az
l, b és
f csökevényes nagybetűk; a
h és
k a könnyebb olvashatóság kedvéért átalakított nagybetűk; a
p, q és
y pedig az alapvonalról lesüllyedt nagybetűk. Mindössze egy kisbetűt tartottunk meg – a
d kurzív alakját. Minthogy olvasási szokásaink olyanok, amilyenek, kevés a valószínűsége, hogy ettől eltérő formában is képesek lennénk felismerni.
Elsőre letaglózó lehet ez az új elv. Vannak ugyan olyan bevált szokások, amelyek rászolgáltak a megbecsülésre, de másokat, mivel nincsenek mély pszichológiai gyökereik, könnyedén nélkülözhetünk. Ezeket majd új szokások fogják felváltani.”
Peignot mintakönyv, 1937
Peignot mintakönyv
1937
változatok:
light, demi bold, bold
Párizsi Világkiállítás
képeslap
1937
Fanta logó
2005-ben a hivatalos mezszám
Logó
monogram és logotípia
1963
Párizs
Plakátok
„Egy plakát, egy festménytől eltérően, nem olyan alkotás, amit a 'stílusa' révén könnyedén elkülöníthetünk a többitől, és nem is kell ilyennek lennie – nem kell, hogy egyedi példány legyen, ami egy kellően kiművelt művészetbarát választékos ízlésével találkozik. A plakát tömegtermelésben készített tárgy, amely több ezer kópiában létezik – akárcsak egy töltőtoll, vagy egy automobil. És, hozzájuk hasonlóan, kifejezetten anyagi szükségletek kielégítésére tervezték. Hozzá kell igazítani a maga kereskedelmi céljaihoz.”
L.M.S - Best way
1920 körül
Mc Corquodale & Co., London
Pivolo
1924
Hachard & Cie, Paris
L’INTRANsigeant
1925
Hachard & Cie, Paris
Grand-Sport
1925
Hachard & Cie, Paris
Golden Club
1926
Hachard & Cie, Paris

Étolie du Nord
1927
Hachard & Cie, Paris
Galeries Lafayette
1929
Galeries Lafayette, Paris
Statendam
1928
Nijgh en Van Ditmar, Rotterdam
RAI
1929
Nijgh en Van Ditmar, Rotterdam
Nord Express
1929
Hachard & Cie, Paris
Exactitude
Dr.Charpy
1930
Cie Artistique de Publicité, Paris
Triplex
1930
Alliance Graphique, Paris
Thomson
1931
Alliance Graphique, Paris
Grande Quinzaine Internationale de Lawn Tennis
(Coupe Davis)
1932
Wagon-Bar
1932
L. Danel, Lille
Pathé (disques)
1932
Alliance Graphique, Paris
Unic
1932
Alliance Graphique, Paris
Le Jour
1933
Le Jour, Paris
Price's Motorine
1934
Price’s Motorine
Dubonnet
1935
Alliance Graphique Paris

Normandie
1935
Alliance Graphique Paris
Nicolas
1935
Alliance Graphique Paris
Vin Nicolas
1935
Lumber
1937
Grand Sport
1938
Venezia
1951
Calcografia & Cartevalori, Milano
Magazinok

Harper's Bazaar
1936-1939
címlapok
Occident
1947
Cover Société d'Edition de la revue "Occident", Lausanne