Eric Gill Brightonban született 1882-ben, egy különc lelkész gyermekeként. Noha építésznek tanult Londonban, hamar kialakult rajongása a kalligráfia világa iránt, amelyet Edward Johnston kurzusain ismert meg. Gillt lenyűgözte Johnston munkáinak kifinomultsága – ő tervezte a londoni metrón használt betűformát – és az ő hatására csatlakozott az Arts and Crafts mozgalomhoz.Szobrászként, fafaragóként, betűtervezőként dolgozott különböző vallási közösségek számára, komoly rajongótábort gyűjtve maga köré. Előszeretettel vetette papírra gondolatait a társadalom reformjáról, a test és a szellem egységéről, az iparosodás kártételeiről, a dolgozó ember fontosságáról. 1913-ban áttért a katolikus hitre, és ez az esemény nagyban befolyásolta szobrainak és írásainak témáját.
Első betűtípusát, a Perpetuát Stanley Morrison unszolására tervezte meg, aki már évek óta rágta a fülét ezzel. A Perpetua a kőbe vésett római feliratokra emlékeztető betűforma. Ez látható például a polingi anglikán templom főhajóján elhelyezett emléktáblán, amely Sir Harry Johnston (gyarmati tisztviselő és természetbúvár, nincs köze Edward Johnstonhoz) tiszteletére állíttatott. A 11 általa tervezett betűtípus közül a Gill Sans a legismertebb. Tiszta, modern betű ez, amely alapvonalaiban a londoni metró Edward Johnston által tervezett groteszk betűformájából indul ki. Ez lett a brit vasút (L.N.E.R) hivatalos betűtípusa, megjelenik bélyegzőiken, a mozdonyok géptestén, a menetrendekben. 1930-31-ben alkotta meg a Joanna betűkészletet – Tanulmány a tipográfiáról című könyvének szedésében már ezt találjuk meg.
1932-ben a BBC londoni székháza számára készített szoborcsoportot, a Prospero és Arielt. 1937-ben rábízták a VI. Györgyöt ábrázoló hivatalos postabélyeg megtervezését. Egy évvel később a genfi Nemzetek Palotája felkérésére egy három domborműből álló sorozatot készített Ádám teremtése címmel. Ekkoriban nevezték ki Királyi Iparművésznek, ami a brit tervezői szakma legmagasabb elismerését jelenti. Gill, mélyen vallásos emberként, számos tanulmányt adott közre a vallás és a művészet viszonyának témájában. Ugyanakkor egy sor erotikus metszet is kikerült a keze alól. 
1940-ben halt meg tüdőrákban. A sírfelirataként szolgáló szövegben kőfaragóként jellemzi önmagát. Művészetének önmeghatározása jól kivehető a következő rövid idézetből: „A betű alakja nem valamiféle érzéki vagy érzelmi asszociációból meríti szépségét. Senki nem mondhatja, hogy az O kereksége azért oly elbájoló, mert hasonlít egy almára, vagy egy lány mellére, vagy a teliholdra. A betűk dolgok, nem pedig dolgok képei.”
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése